A mai harmincaok miért nem azúj huszasok? – Meg Jay @TED


A 20-as éveimben voltam, amikor az első pszichoterápiás betegemet fogadtam. Ph.D. hallgató voltam klinikai pszichológiából a Berkeley egyetemen. Ő egy 26 éves Alex nevű nő volt. Tehát Alex besétált az első kezelésére farmerban és egy nagy kinyúlt felsőben majd ledobta magát a a kanapéra az irodámban, lerúgta a topánkáját és azt mondta nekem, hogy pasi problémákról jött beszélgetni. Amikor ezt meghallottam, hihetetlenül megkönnyebbültem. Egyik osztálytársam egy mániákus gyújtogatót kapott első kliensének. (Nevetés) Én pedig egy huszonévest kaptam, aki fiúkról akart beszélgetni. Úgy gondoltam, ezt könnyen fogom kezelni.

De nem így történt. A vicces sztorikra, amiket Alex a beszélgetésekre hozott, könnyű volt csak egyszerűen rábólintanom amíg elütöttük az időt. “A 30 az új 20″ mondta Alex, és amennyire meg tudtam állapítani, igaza volt. Később jött a munka, később jött a házasság, később jöttek a gyerekek, még a halál is később történt. A huszonéveseknek, mint Alex és én, másuk se volt, mint idejük.

De hamarosan a felügyelőm elkezdett sürgetni, hogy faggassam ki Alexet a szerelmi életéről. Én visszakoztam.

Azt mondtam, “Oké, olyannal randizik aki nem hozzá való, egy tuskóval fekszik le, de ettől még nem fog hozzámenni a pasashoz.”

És a felügyelőm ekkor azt mondta: “Még nem, de hozzámehet a következőhöz. Amellett, a legideálisabb Alex házasságán dolgozni mielőtt egyáltalán megtörténik.

Ez az, amit a pszichológusok “Aha!” pillanatnak neveznek. Ebben a pillanatban jöttem rá arra, hogy a 30 miért nem az új 20. Persze, az emberek később állapodnak meg a megszokottnál, de ettől még nem kell, hogy Alex 20-as évei fejlődés nélkül teljenek el. Pontosan ez tette Alex 20-as éveit egy fejlődési fényponttá, mi pedig ott ültünk és elszúrni készültünk. Ekkor értettem meg, hogy ez a félvállról vett, elhanyagolt hozzáállás volt az igazi probléma, valódi következményekkel, nem csak Alex és az ő szerelmi élete számára, hanem az összes huszonéves karrierje, családja és jövője számára.

50 millió huszonéves van az Egyesült Államokban jelenleg. A társadalom 15 százalékáról beszélünk; vagy akár 100 százalékáról, ha figyelembe vesszük, hogy senki se jut túl a felnőttkorán anélkül, hogy először keresztülmenne a 20-as évein.

Emeld fel a kezded ha épp a 20-as éveidben vagy, nagyon szeretnék itt pár huszonévest látni. Ó, hurrá! Szuperek vagytok. Ha huszonévesekkel dolgozol, szeretsz egy huszonévest, aggódsz egy huszonéves miatt, szeretném látni – Oké. Szuper, a huszonévesek igazán számítanak.

Tehát, azért specializálódtam a huszonévesekre, mert hiszek abban, hogy minden egyes huszonévesnek abból az 50 millióból joga van tudni azt, amit a pszichológusok, szociológusok, neurológusok és termékenység specialisták már mind tudnak: kezedbe venni a 20-as éveidet az egyik legegyszerűbb és mégis a legformálóbb dolog, amit tehetsz a munkáért, a szerelemért, a boldogságodért és talán magáért a világért is.

Ez nem az én véleményem. Ezek tények. Tudjuk, hogy az élet legmeghatározóbb eseményeinek 80 százaléka 35 éves kor előtt történik. Ez azt jelenti, hogy 10-ből 8 döntésed tapasztalatod és “Aha!” pillanatod ami azzá teszi az életed, ami, már megtörténik a 30-as éveid közepére. De aki itt 40 felett van, ne pánikoljon. Ti rendben lesztek szerintem. Tudjuk, hogy egy karrier első 10 éve óriási hatással van arra, hogy mennyi pénzt fogsz később keresni. Tudjuk, hogy az amerikaiak több, mint fele összeházasodott, együtt él, vagy már randizik jövőbeli párjával mire 30 lesz. Tudjuk, hogy az agy befejezi a második és egyben utolsó növekedési ciklusát a 20-as éveidben, amikor átprogramozza magát a felnőtt korra, ami azt jelenti, hogy ha akármit meg akarsz változtatni magadban, akkor itt az idő, hogy megtedd. Tudjuk, hogy a személyiség többet változik a 20-as éveid alatt, mint bármely másik életciklusban, és azt is tudjuk, hogy a női termékenység 28 évesen tetőzik, 35 éves kor után pedig trükkössé válik a dolog. Szóval a 20-as éveid a a legmegfelelőbb idő arra, hogy kiismerd saját magadat, és a lehetőségeidet.

Szóval amikor gyermekfejlődésről beszélünk mindannyian tudjuk, hogy az első öt év kritikus a nyelv és a kapcsolatok szempontjából az agyban. Ez az az időszak, amikor a megszokott, hétköznapi életed óriási hatást fejt ki arra, hogy kivé fogsz válni. De amiről keveset hallunk, hogy létezik egy olyan dolog, amit felnőtt fejlődésnek hívnak, és a húszas éveink a kritikus időszaka a felnőtt fejlődésnek.

De a huszonévesek nem ezt hallják. Az újságok a felnőttkor átrendeződéséről írnak. A kutatók kitolódott kamaszkornak nevezik a húszas éveket. Az újságírók buta becenevekkel illetik a huszonéveseket, mint “twixter” és “kidult”. Ez így van. Kultúránk elbagatellizálta a felnőttkor meghatározó évtizedét.

Leonard Bernstein szerint, ahhoz hogy nagy dolgokat vigyél végbe, egy tervre van szükséged és sosem elég időre. Hát nem így van? Szóval mit gondolsz, mi fog történni, ha megsimogatod egy huszonéves fejét, és azt mondod: “Van még 10 éved hogy elkezdd az életed”? Semmi nem fog történni. Ekkor elloptad attól az embertől a sürgősséget és az ambíciót, ezért egyáltalán semmi nem történik.

És nap mint nap, intelligens, érdekes huszonévesek mint te, a fiaitok vagy a lányaitok, bejönnek az irodámba, és ilyeneket mondanak: “Tudom, hogy a barátom nem való hozzám, de ez a kapcsolat egyáltalán nem számít. Csak elütöm az időt vele.” Vagy a következőt: “Mindenki azt mondja, ha 30 éves korom előtt beindítom a karrieremet, rendben leszek.”

De egyszer csak elkezd így hangzani: “Lassan vége a húszas éveimnek, és nem tudok semmit felmutatni magamnak. Az önéletrajzom jobban nézett ki, amikor végeztem a főiskolán, mint most.”

Utána pedig így folytatódik: “Huszonévesként randizni, olyan volt mint a székfoglaló. Mindenki futkározott, jól érezte magát, aztán valamikor 30 éves kor körül a zene elhallgatott, és mindenki hirtelen elkezdett leülni. És mivel nem akartam egyedül állva maradni, néha úgy érzem csak azért mentem hozzá a férjemhez, mert ő volt a hozzám legközelebb eső szabad szék 30 évesen.”

Hol vagytok, huszonévesek? Semmiféleképpen ne tegyétek ezt.

Oké, így talán egy kicsit sarkítottnak hangzik a dolog, de ettől még a tét nagyon magas. Ha sok mindent a harmincas éveidre halasztasz, egy óriási nyomás alá kerülsz, hogy hirtelen belekezdj a karrieredbe, válassz várost, partnert, és legyen két-három gyereked egy sokkal rövidebb időszak alatt. Sok minden ezekből a dolgokból összeférhetetlen, és a kutatások még csak most kezdik kimutatni, hogy ezeket egyszerűen nehezebb és sokkal stresszesebb mind együtt kezelni a harmincas éveinkben.

Az ezredforduló utáni kapuzárási pánik nem egy piros sportkocsi megvételéről szól már. Hanem arról, hogy rájössz, már nem lehet olyan karriered, amilyet szeretnél. Rájössz, hogy nem lehet gyereked, hiába szeretnél, vagy nem adhatsz már a gyermekednek egy testvért. Túl sok harmincas és negyvenes ül az irodámban, nézve magára majd rám a szoba másik végéből, és a húszas éveikre gondolva ezt mondják: “Mit csináltam én? Mit gondoltam egyáltalán?”

Meg akarom változtatni, amit a huszonévesek tesznek és gondolnak jelenleg.

Elmesélek egy történetet, hogyan valósulhat ez meg. Ez a történet egy Emma nevű nőről szól. 25 évesen, Emma bejött az irodámba mert az ő szavaival mondva identitásválságban szenvedett. Azt mondta, arra gondolt, hogy szívesen dolgozna művészként vagy a szórakoztatóiparban, de még nem tudta eldönteni, szóval az utóbbi pár évét felszolgálóként töltötte. Mert így olcsóbb volt és együtt élt a barátjával, aki a temperamentumát gyakrabban mutatta ki az ambíciójánál. Amennyire a húszas évei kemények voltak, a korábbi élete még keményebb. Gyakran sírt a beszélgetéseinken, de aztán összeszedte magát, mondván: “A családodat nem választhatod meg, de a barátaidat igen.”

Aztán egy nap, Emma bejött, az ölébe temette az arcát és majdnem egy egész órán át zokogott. Nemrég vett egy új címjegyzéket, és egész reggel az ismerőseinek elérhetőségét töltögette ki, de aztán megakadt, mereven nézve az üres helyet ami a következő szavak után állt: “Vészhelyzet esetén hívható…” Szinte hisztérikus volt, ahogy rám nézett, és azt mondta: “Ki lesz ott nekem, ha autóbalesetbe kerülök? Ki fog gondoskodni rólam, ha esetleg rákos leszek?”

Abban a pillanatban, minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne mondjam: “Majd én.” De Emmának nem egy terapeutára volt szüksége, aki igazán törődött vele. Emmának egy jobb élet kellett, és tudtam, hogy ez az ő esélye. Túl sokat tanultam azóta, mióta először Alex-szel dolgoztam, ahhoz, hogy csak üljek ott, miközben Emma meghatározó évtizede elparádézik mellette.

Szóval a következő hetek és hónapok alatt, elmondtam Emmának három dolgot, amit minden huszonévesnek, legyen nő vagy férfi, hallania kell.

Először is, elmondtam Emmának, hogy felejtse el azt, hogy identitásválságban van, és szerezzen magának identitás tőkét. Ez alatt azt értem, hogy csinálj valami olyat, ami értéket ad ahhoz, aki vagy. Tegyél valamit, ami egy befektetés lehet abba, aki ezután szeretnél lenni. Nem tudtam Emma karrierjének a jövőjét, és senki nem tudja a munkának a jövőjét, de egyet biztosan tudok: Az identitás tőke identitás tőkét szül. Szóval itt az idő arra a külföldi munkára arra a gyakornokságra, arra a startup-ra amit ki akarsz próbálni. Nem számítom itt le a huszonévesek szárnypróbálgatásait, de leszámítom azt a próbálkozást, ami nem számít annak, ami egyébként nem is felfedezés. Ez a halogatás. Elmondtam Emmának, hogy fedezze fel a munkát, és tegye értékessé.

Másodjára, elmondtam Emmának, hogy a városi banda túl van értékelve. A jó barátok tökéletesek egy fuvarra a reptérre, de ha a huszonévesek túlságosan ragaszkodnak a hasonló gondolkodásúakhoz, ez meghatározza kit ismernek, mit tudnak, hogyan gondolkodnak, hogyan beszélnek és hol dolgoznak. A tőkének az új része, az az új ember akivel randizol, szinte mindig a baráti körön kívülről érkezik. Új dolgok az úgynevezett laza kapcsolatainkból erednek, a barátaink barátainak barátaitól. Szóval igen, a huszonévesek fele alul- vagy egyáltalán nem foglalkoztatott. De a másik fele igen, és a laza kapcsolatok segítségével juthatsz te is ebbe a csoportba. Az új állások felét sosem hirdetik meg, tehát ha kinyújtod a kezed a szomszédod főnöke felé megszerezheted azt a bizonyos meghirdetetlen állást. Ez nem csalás. Ez az információ áramlásának a tudománya.

Végül de nem utoljára, Emma úgy hitte, hogy a családodat nem választhatod meg, de a barátaidat igen. Ez igaz volt a számára gyerekkorában, de huszonévesként Emma hamarosan családot választ magának amikor valaki a párja lesz és megalkotja a saját családját. Elmondtam Emmának, hogy a családod kiválasztásának az ideje most jött el. Most talán úgy gondolod, hogy a 30 sokkal megfelelőbb idő a megállapodásra, mint 20 vagy akár 25 évesen, és én egyetértek veled. De megragadni akárkit akivel együtt élsz vagy lefekszel amikor Facebookon azt látod hogy mindenki megházasodik, nem előrehaladás. A legjobb idő a házasságodon dolgozni a házasság előtt van, és ez azt jelenti, hogy legyél olyan tudatos a szerelemben amilyen a munkában is vagy. A családod kiválasztása arról szól, hogy tudatosan döntesz arról hogy kit és mit akarsz ahelyett, hogy csak próbálod helyrehozni vagy elütni az időt azzal aki éppen talán téged választ.

Tehát mi történt Emmával? Szóval, átnéztük azt a címjegyzéket, és rátalált egy régi szobatársa unokatestvérére, aki egy másik állam művészeti múzeumában dolgozott. Az a laza kapcsolata segített neki ott munkát kapni. Az állásajánlat indokot adott neki, hogy elhagyja az élettársát. Most, öt évvel később, különleges rendezvényeket tervez a múzeumok számára. Hozzáment egy férfihez, akit gondosan választott ki magának. Imádja az új karrierjét, imádja az új családját, és küldött nekem egy képeslapot, amire ez volt írva: “Mostmár a vészhelyzetben hívhatóak számára nem tűnik elég nagynak a hely.”

Emma története alapján talán egyszerűnek hangzik, de épp ezért szeretek huszonévesekkel dolgozni. Annyira könnyű rajtuk segíteni! A huszonévesek olyanok, mint a repülőgépek, amik most hagyják el Los Angelest, valamerre nyugat felé tartva. Felszállás után az irányon egy minimális változtatás a különbség abban, hogy Alaszkában vagy Fidzsin landolnak. Ugyanígy, 21, 25 vagy akár 29 évesen, egy jó beszélgetés, egy jó szünet, egy jó TED Talk, óriási hatással lehet éveken vagy akár generációkon át.

Tehát itt egy gondolat, amit érdemes továbbadni minden huszonévesnek akit ismersz. Ez annyira egyszerű, mint amit megtanultam Alexnek elmondani. És ma már az a kiváltságom, hogy elmondhatom huszonéveseknek, mint Emmának, mindennap: A 30 nem az új 20, tehát vedd kezedbe a felnőttkorodat, szerezz magadnak identitás tőkét, használd a laza kapcsolataidat, és válaszd ki a családod. Ne az határozzon meg később, amit nem tudtál, vagy nem tettél meg. Az életedet épp most határozod meg. Köszönöm. (Taps)


Leave a Reply