Filozófus mint tanácsadó – bomlaszt vagy épít a cégnél?

Richard Hames remek bejegyzést írt blogjába a a filozófusok üzleti életben játszott szerepéről. Nálunk ma még elég furán hangzik a “vállalati filozófus” – szemben a vállalati marketingessel, HR-essel vagy bérszámfejtővel -, pedig a filozófus épp a változékony körülmények között játszhat fontos előrevivő szerpet a vállalat életében.
A filozófus szokatlan kérdéseket tesz fel. Olyanokat amelyekre általában a vezetőknek sincsenek kész válaszaik. Ezért a vezetők úgy érezhetik, a filozófus rombolja a tekintélyüket, és megnehezíti, hogy hatékonyan vezessék a vállalatot. Pedig ha helyesen viszonyulnak hozzá, a filozófus – akár külső, akár belső tanácsadóként – sokat tehet azért, hogy a vállalat turbulens időkben is talpon maradjon.
Mit tehet a filozófus? Segítő kérdéseket tehet fel. Olyanokat, melyek rávilágítanak arra, hogy gyakran nem tudjuk, mit miért csinálunk, csak éppen ismerjük a területen működő legjobb gyakorlatokat, és válság idején is ezekből igyekszünk válogatni. Pedig lehet, hogy épp valami más lenne a jó megoldás. Minél jobban működik egy paradigma, minél sikeresebb egy vállalat a fejlődés idején, annál jobban ragaszkoghat a gyakorlataihoz, hiszen azok sikerre vezették sok-sok éven át. Válság idején azonban – a tudományokban és a gazdaságban egyaránt – előkerülnek azok a kérdések, melyek a praxis legmélyebb alapjaira kérdeznek rá. Ezek a filozófiai kérdések, noha nem minden filozófus tudja őket a vállalat számára is értelmezhető módon feltenni.
A filzikában ma a kvantummechanika él át komoly válságot, és pl. Richard Hawking szerint az a probléma, hogy a filozófusok nem értenek eléggé a fizikához ahhoz, hogy segíteni tudjanak e válság megoldásában. Valójában Hawking felvetéséből az látszik, hogy nem érti pontosan a filozófia szerepét. Ha a filozófus “eléggé értene” a fizikához, az azt jelentené, hogy jól képzett abban a paradigmában, ahogyan ma a fizikáról gondolkodunk. Valójában épp kívülállóként tud legtöbbet segíteni azzal, hogy új minták keresésére késztet. Nem arra van szükség tehát, hogy belépjen a fizika rendszerébe, hanem hogy dialógus jöhessen létre a fizika és a filozófia között. Éppúgy, mint a múlt század elején, amikor a newtoni dinamika válságát, és az einsteini relativitáselmélet alapú paradigma megszületését kellett megérteni.

Amire szükség van tehát, az nem a diplomák halmozása, hanem a dialógusképesség. Erre azonban mindkét oldalon szükség van. A cégen belüli vezetőnek és a filozófusnak egyaránt figyelni kell tudni egymásra, nyitottnak kell lenni, mert csak ez vezet el a helyzet újfajta megértéséhez.
Ha a fejlődéshez elegendő lenne az, ahogy a vállalatok eddig megértették önmagukat, akkor minden vállalat sikerrel vette volna a válság kihívásait – azaz nem is beszélnénk válságról. A jelen helyzet pontosan arról szól, hogy ahogy eddig gondolkodtunk, az most nem elég jó a sikerhez.
Pedig az tudnivaló, hogy akik igazán sikeressé váltak az elmúlt évszázadokban, azok közül bizony sokan épp akkor voltak kiemelkedően sikersek, amikor mások megbuktak. Mit tudtak ők? Miben volt más a gondolkodásmódjuk? Miért tudtak sikeresek lenni ott, ahol mások nem?
A filozófus ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket tud feltenni. Persze ha egy vezető úgy érzi, hogy ezzel a filozófus csak a zűrzavart növeli a cégnél – vagy éppen az ő fejében – ebben is igaza lehet. Az a kérdés, hogy nyitott-e arra a termékeny káoszra, amely a kreativitás forrása. A filozófia ugyanis épp abban kell, hogy segítse, hogy cégét – és ami ehhez szükséges: hogy előbb saját gondolkodását – egy másik vágányra állítsa át. Hogy milyenre, azt persze a filozófus már nem mondhatja meg. A célok kitűzése a vezető dolga.


Leave a Reply