A Minőség – Pirsig

“Azt gondolom, a minőség létezik igenis, csak amint meghatároznánk, kámforrá válik. Nem lehet megfogni….

Néhány nappal később ő áll elébük egy meghatározással, s azt fölírta a táblára is, majd lemásoltatta, mindenkinek örök emlékezetére: ‘A minőség gondolatnak és írásnak olyan jellemzője, amelyet nem a gondolkodás útján ismerünk fel. Meghatározására nincs mód, mert a meghatározások a gondolkodás merev formai rendszerének a termékei.’

Hogy meghatározása valójában tiltakozás volt a meghatározás ellen, az senkinek nem szúrt szemet….

Phaidrosz azonban még ezt is hozzábiggyesztette a meghatározáshoz: ‘De ha meghatározni nem is tudjuk, annyit legalább tudunk, mi az.’

– Nem tudjuk! – lázongott az osztály.

– Már hogyne tudnánk.

– Nem tudjuk!

– De mennyire, hogy tudjuk! állta a sarkára Phaidrosz, és kézzelfogható bizonyítékkal szolgált nyomban.

Két dolgozatot húzott elő a beadott leckék közül. Az első érdekes elképzelésekkel megtűzdelt szósaláta volt, kihámozni alig lehetett belőle valamit. A második a szeget a fején találta, annyira, hogy írója maga csodálkozott a legjobban, mit nem sikerített. Phaidrosz felolvasta mind a kettőt, aztán kézemeléssel megszavaztatta az osztályt, hányan ítélik jobbnak az első dolgozatot. Két kéz emelkedett meg.

Majd a második dolgozatra nézve rendelt el szavazást. Huszonnyolc kéz emelkedett a magasba.

– Látni való – összegezte a szavazást Phaidrosz -, hogy a döntő többség véleménye ugyanaz, mint az enyém, tehát a minőség dolgában egyetértünk, azaz tudjuk mi fán terem.

Az osztályt először izgatta ez az új gyakorlat, idő múltával azonban ráuntak. Hogy ő mit ért minőségen, az nyilvánvaló lett. Ennyit tudtak ők is, azért a kérdés most már az lett volna: ‘Hogyan érjük el?’

A nyomtatott fogalmazási mintapéldák végre megtalálták szerepüket. A magyarázatukban kifejtett elvek ellen már nem dacoltak. Szentnek sem tekintették, csupán fogásoknak, amelyeket a minőség eléréséhez lehet alkalmazni éppenséggel. Phaidrosz órái eddig a szokványos retorikai tanmenethez képest eretnekségnek tetszettek, s most, íme, a legjobb bevezetésnek bizonyultak hozzá.”(206-208.o.)

“…világosan látta, hogy nem az értelem útján halad. Értelmetlen módszer hogyan válhat be, mikor az értelmes módszerek mind csődöt mondanak? Az a gyanúja támadt, s erősödött benne, hogy nem holmi apró fogásra akadt. Ez még messzire vihet, gondolta el, bár nem látta, milyen messzi. …”(210.o.)

“A bölcseletnek egy teljes ága foglalkozik a Minőség meghatározásával. A neve esztétika. Kérdése, hogy a szépség mi, még az ókorban támadt. Phaidrosz azonban már filozopter korában irtózott a bölcseletnek ettől az ágától…

Most pedig, amikor kristályosodása kezdődött, megértette, hogy ha a Minőséget meghatározatlan hagyja, az esztétika teljes bölcseleti ága elhal, leszárad… Ez a gondolat felvillanyozta. Mintha a rák ellenszerére bukkant volna. Nem kell többet magyarázkodni, mi is hát a művészet. …

Eleinte nemigen láthatta senki, hova igyekszik Phaidrosz. …Nem látták, hogy haladásának iránya merőben szokatlan. Nem járta már az elemző ész útját, hanem éppen eltorlaszolta. A következetességet maga ellen fordította egy észellenes, meg nem határozott egység védelmében, mely a Minőség nevet viseli.”(212-213.o.)

“‘Ha a Minőség nem meghatározható, honnan veszed, hogy létezik? … Egy dolog akkor létezik -írta -, ha nélküle a világ nem forog a rendje szerint. Ha bizonyíthatjuk, hogy a világ Minőség nélkül megváltozik, szemléltettük a minőség létezését, akár telik tőlünk meghatározás, akár nem.’ Azzal nekilátott, és kivonta a Minőséget az ismert világból. …”(215-216.o)

“Hajdani művész barátai jutottak eszébe, akikkel beutazta az Egyesült Államokat. Négerek voltak, s annak a Minőségnek a hiányát fájlalták éppen, amely most őt is foglalkoztatja. Kislelkűség. Ez volt a szavuk rá. …

‘Apa, tapintsd le – hangoztatták -, és hagyd a francba a keresztkérdéseidet! Amit rögzítesz, azt nem érted.’ Lehet, hogy Minőség és Lélek ugyanegy?” (218.o)

Két világot látott egyszerre. Az agyongoldolkodottság, a kislelkűség feléről megfigyelte, hogy a Minőség törésvonal. Különbet elemző elme nem is találhat. Kapjuk a szikét, kocogtassuk meg hegyével a Minőséget, s a világ ketté válik – tapintókra és rendszerezőkre, klasszikusokra és romantikusokra, technológusokra és humanistákra. Szép hasadás. Tiszta munka. … Phaidrosz nem bánta volna, ha Kantnak megmutathatja, mire bukkant. Kantnak, a nagy gyémántmetszőnek. Annak tetszene. Hogy először meghatározatlanul kell a Minőséget tartani. Ez a metszés titka.

Phaidrosznak nyilván rémlett, hogy az ész öngyilkosságát követi el, mikor ezeket írta: ‘A kislelkűségre jellemző, hogy Minőséget nem lát, amíg meg nem határozta… Amit elemeznünk kell, az nem a Minőség, hanem a kislekűségnek nevezett lelkiállapot, mert a Minőség tapintását akadályozza.’

Így próbált fordítani a kockán. Hogy a műtőasztalra nem a Minőséget fektette, hanem az elemzést. A Minőség makkegészséges. Inkább az elemzésnek lehet hályog a szemén.”(218-218.o)

forrás: Robert Pirsig: A zen meg a potorkerékpár-ápolás művészete


Leave a Reply